Az első napon a négy tematikus terem közül az elsőt látogattuk meg, amely az ipari felhasználásokkal és fejlesztésekkel foglalkozott. Ez főként a fémnyomtatás technológiáira, anyagaira és végmegmunkálási lehetőségeire fókuszált. Találkozhattunk nagyobb ipari nyomtatókkal, repülőgép-alkatrészek gyártására specializálódott additív gyártókkal, valamint olyan új fejlesztésekkel, amelyek még precízebb, erősebb és kevesebb anyaghulladékkal járó prototípusok előállítását teszik lehetővé, amelyekből később sorozatgyártás indulhat. Több óránkba telt a terem kiállítóinak megismerése, de rendkívül hasznos tapasztalatokkal gazdagodtunk.

Ebéd után részt vettünk néhány szakmai konferencián és workshopon is. Portugál kutatók egy olcsó, 3D nyomtatott, puha robotfogót mutattak be, amelyet kifejezetten kisvállalkozók számára fejlesztettek ki sérülékeny gyümölcsök kíméletes megfogására. A piezorezisztív TPU-ujjak egyben érzékelők is, így a gripper „érzi” a terhelést, könnyen testre szabható, UR-robotokra rögzíthető, és látórendszerrel kombinálva képes a hibás gyümölcsök kiválogatására.

A workshop a STIWA nevű ausztriai cég bemutatójával folytatódott. Tanulságuk szerint megfigyelhető egy paradigmaváltás a gyártásban: ami digitalizálható, szimulálható és automatizálható, az így is fog történni. Az additív gyártás már most átírja a gyártóeszközök világát: könnyebb, olcsóbb, gyorsabban elkészíthető és testre szabható megoldások születnek – többek között munkadarab-hordozók, spirálszállítópályák, Venturi-fúvókák és megfogók –, amelyek mérhető üzleti előnyt jelentenek a gyártóterületeken.

A Techno 3D laborja az additív gyártást és a fröccsöntést ötvözi, hogy gyors, valós környezetben tesztelhető elektromechanikai megoldásokat hozzon létre. Néhány hét alatt jutnak el a működő, kültéri prototípustól a végleges, szabványosított termékig, minimális ügyfélkockázattal.

Új ismeretekkel gazdagodva tértünk vissza a szállásra, várva a következő napot. Holnap ismét jelentkezünk!